Mostanában egyre gyakrabban fogalmazódik meg a fejemben a gondolat, hogy miért is csinálom, mik a céljaim, jó úton haladok-e, stb... ehhez hasonló kérdések motoszkálnak bennem. Ezek az önismerettel kapcsolatos gondolatok bizonyára másoknál is gyakran vendégeskednek, és itt most nem arra gondolok, mikor a buszablakon kifelé bambulva merengünk, hanem komolyan mérlegre tesszük jelenlegi élethelyzetünket.
Hétfőn mindenhol becsöngettek, és bár az egyetemen az első hetek még a kurzusismertetésekről szólnak, ez a dátum is lehetne a kezdete a jelképes újjászületésnek. Nem szükséges persze mindent gyökerestől felforgatni, kiirtani, majd újra elültetni, de olykor szükség van egy kis rendrakásra a fejünkben. Számos dolog érlelheti meg az elhatározást, hogy mostantól változtatni kell; lehet kisebb, nagyobb - de a monotonitás is, amikor csak egy kicsit másra kezdünk vágyni. Az én esetemben ez egy összetett folyamat végeredménye, elhatározni magunkat pedig csak úgy lehet, ha megvan a kellő akarat, és biztosak vagyunk a döntésben, hogy bizony változ(tat)ni kell. Egy napon azon vettem észre magam, hogy iskolai kötelességeim teljesítettem, viszont semmihez nem volt kedvem; olyan dolgokhoz, amiket egyébként szívesen csinálok - most azonban mégsem töltöttek el örömmel. Arra az elhatározásra jutottam egy nem túl hosszú eszmefuttatás után, hogy ideje változtatni a jól megszokott dolgokon, kimozdulni a komfortzónámból, valami újba kezdeni, tevékenyen kihasználni a napot, és a lehető legtöbbet kihozni a dolgokból!
Kevés az olyan ember, aki teljesen elégedett lenne magával és azzal, ami megadatott neki - és ők is valószínűleg hosszú és nehéz út után jutottak el idáig. Célokat kitűzni magunk elé nagyon fontos: hogy meglegyen a tudat, hogy dolgoznunk és küzdenünk kell olyasvalamiért, amit aztán ha sikerül elérnünk, valamivel többek leszünk, és nem csak úgy tengődünk egyik napról a másikra. Ahogy a mondás is tartja, nem is igazán a cél a jelentős, hanem az út, maga a folyamat, amin keresztül mentünk időközben, és ami során sok mindennel gazdagabbak, de legalábbis tapasztaltabbak lettünk.
A nehéz és olykor kilátástalannak, hiábavalónak tűnő helyzetekben is meg kell őriznünk higgadtságunkat, és a lehető legpozitívabban kell gondolkodnunk róla, mégha ez lehetetlennek is tűnik... Az önismeret és a belső harmónia megteremtésére érdemes törekedni, felfedezni a világ szép dolgait, megbecsülni és szeretni azokat, akik fontosak számunkra, elfogadni és tisztelni önmagunkat...
Nem lehet persze teljesíthetetlen és túl sok elvárást támasztani, különben csalódni fogunk, és ugyebár éppen az ellenkezőjére törekednénk. Először is gondoljuk át, melyek azok a dolgok, amiket valóban szeretünk csinálni, illetve hasznosak, kik azok, akik igazán számítanak... A reális célok felállítása a következő lépés, de tudnunk kell, hogy nem lehet a kényelmes fotelban ülve, egyhelyben maradva, tétlenül teljesíteni ezeket. Legyünk nyitottak, ne idegeskedjünk feleslegesen (abból sosem sült még ki semmi jó), becsüljük meg azt, amink van. Fogadjuk el azt, amink nem lehet, de ne mondjunk le minden esetben róla... sok kicsi sokra megy, nem kell mindent azonnal megszerezni!
Az én ambíció-listám valahogy így nézne ki:
- bejárni az előadásokra, szorgalmasan évközben is foglalkozni az anyaggal, nem vizsga előtt 3-4 nappal
- figyelmesebbnek, nyitottabbnak lenni mások iránt
- kevesebbet költeni felesleges dolgokra (nem, nem kell még egy ugyanolyan top, avagy nem muszáj minden nap kínait enni...)
- rendszeresíteni a testmozgást
- rendet tartani a szobámban, átrendezni
Sok-sok minden szerepelne még az én kis listámon, ám egyelőre legyen elég ennyi, ezeket is bőven sok les teljesíteni! Jobb így, célokkal és elhatározással felszerelkezve kezdeni az őszt! :)
Hétfőn mindenhol becsöngettek, és bár az egyetemen az első hetek még a kurzusismertetésekről szólnak, ez a dátum is lehetne a kezdete a jelképes újjászületésnek. Nem szükséges persze mindent gyökerestől felforgatni, kiirtani, majd újra elültetni, de olykor szükség van egy kis rendrakásra a fejünkben. Számos dolog érlelheti meg az elhatározást, hogy mostantól változtatni kell; lehet kisebb, nagyobb - de a monotonitás is, amikor csak egy kicsit másra kezdünk vágyni. Az én esetemben ez egy összetett folyamat végeredménye, elhatározni magunkat pedig csak úgy lehet, ha megvan a kellő akarat, és biztosak vagyunk a döntésben, hogy bizony változ(tat)ni kell. Egy napon azon vettem észre magam, hogy iskolai kötelességeim teljesítettem, viszont semmihez nem volt kedvem; olyan dolgokhoz, amiket egyébként szívesen csinálok - most azonban mégsem töltöttek el örömmel. Arra az elhatározásra jutottam egy nem túl hosszú eszmefuttatás után, hogy ideje változtatni a jól megszokott dolgokon, kimozdulni a komfortzónámból, valami újba kezdeni, tevékenyen kihasználni a napot, és a lehető legtöbbet kihozni a dolgokból!
Kevés az olyan ember, aki teljesen elégedett lenne magával és azzal, ami megadatott neki - és ők is valószínűleg hosszú és nehéz út után jutottak el idáig. Célokat kitűzni magunk elé nagyon fontos: hogy meglegyen a tudat, hogy dolgoznunk és küzdenünk kell olyasvalamiért, amit aztán ha sikerül elérnünk, valamivel többek leszünk, és nem csak úgy tengődünk egyik napról a másikra. Ahogy a mondás is tartja, nem is igazán a cél a jelentős, hanem az út, maga a folyamat, amin keresztül mentünk időközben, és ami során sok mindennel gazdagabbak, de legalábbis tapasztaltabbak lettünk.
A nehéz és olykor kilátástalannak, hiábavalónak tűnő helyzetekben is meg kell őriznünk higgadtságunkat, és a lehető legpozitívabban kell gondolkodnunk róla, mégha ez lehetetlennek is tűnik... Az önismeret és a belső harmónia megteremtésére érdemes törekedni, felfedezni a világ szép dolgait, megbecsülni és szeretni azokat, akik fontosak számunkra, elfogadni és tisztelni önmagunkat...
Nem lehet persze teljesíthetetlen és túl sok elvárást támasztani, különben csalódni fogunk, és ugyebár éppen az ellenkezőjére törekednénk. Először is gondoljuk át, melyek azok a dolgok, amiket valóban szeretünk csinálni, illetve hasznosak, kik azok, akik igazán számítanak... A reális célok felállítása a következő lépés, de tudnunk kell, hogy nem lehet a kényelmes fotelban ülve, egyhelyben maradva, tétlenül teljesíteni ezeket. Legyünk nyitottak, ne idegeskedjünk feleslegesen (abból sosem sült még ki semmi jó), becsüljük meg azt, amink van. Fogadjuk el azt, amink nem lehet, de ne mondjunk le minden esetben róla... sok kicsi sokra megy, nem kell mindent azonnal megszerezni!
Az én ambíció-listám valahogy így nézne ki:
- bejárni az előadásokra, szorgalmasan évközben is foglalkozni az anyaggal, nem vizsga előtt 3-4 nappal
- figyelmesebbnek, nyitottabbnak lenni mások iránt
- kevesebbet költeni felesleges dolgokra (nem, nem kell még egy ugyanolyan top, avagy nem muszáj minden nap kínait enni...)
- rendszeresíteni a testmozgást
- rendet tartani a szobámban, átrendezni
Sok-sok minden szerepelne még az én kis listámon, ám egyelőre legyen elég ennyi, ezeket is bőven sok les teljesíteni! Jobb így, célokkal és elhatározással felszerelkezve kezdeni az őszt! :)
nagyon tetszett ez a bejegyzésed :)
VálaszTörlés