Nem szeretnék átalakulni személyes, lelkizős bloggá, csupán vannak olyan dolgok, amiket valamiért úgy érzem, ki kell írnom magamból. És most felmerülhet a kérdés, miért teszem ezt bizonyos szintű nyilvánosság előtt, miért nem elégszem meg azzal, ha tollat ragadok, és papírra vetem mindazt a sok kuszaságot, ami olykor a fejemben kavarog. Természetesen mindig örömmel tölt el, ha a hozzászólók véleményeznek, és ha nem is jutok semmiféle következtetésre, megoldásra az eszmefuttatás végén, már magában az is hozzátesz a teljesség érzetéhez, ha leírok néhány szösszenetet.
Nem tudom ez egy meghatározott életszakaszhoz van-e kötve, de úgy érzem, az agyam valahogy fordítottan működik... ezt úgy értem, hogy mikor szükség lenne a pörgésre, vagy arra, hogy hirtelen zseniális ötleteim támadjanak, gyakran érzem halál fáradtnak magam, viszont az is előfordul, hogy folyton pörög az agyam, sokszor akkor amikor nem kellene. Ennek következményeképp pedig a tökéletes ötleteim a lehető legrosszabbkor jönnek, például álmomban, utána pedig elszállnak, szétpukkannak, elvesznek, és később nem akarnak eszembe jutni. A másik rossz oldala a dolognak, hogy rám is jellemző az a korántsem hasznos tulajdonság, mint a nők nagy részére, miszerint sok mindent túlgondolok, túlbonyolítok. Nem ritkán annyi butaságot hozzágondolok a dolgokhoz, hogy már egészen messze jutok a valóságtól, és azzal a felesleges tevékenységgel töltöm az időt, hogy próbálom kisilabizálni, hogy most akkor mi is van igazából... olyan mélyre is mehet ez az egész, hogy az ember már abba őrül bele. Persze sokkal jobb lenne lazán állni a dolgokhoz, könnyedén venni az akadályokat, mert az mindenkinek kényelmesebb lenne - kivéve nekem, mert valamiért rögeszmésen úgy érzem, meg kell néznem, biztosan bezártam-e az ajtót, lekapcsoltam-e minden villanyt, percenként megnézem az időt, aztán ugyebár általában nem jön össze ez a pontosság. Jó lenne lazítani, és nem minden apróságon stresszelni, mert ebbe a folyamatos "jár az agyam" dologba könnyen bele lehet fáradni. Kezdek rájönni, hogy van, amit el kell fogadni úgy, ahogy van, nem kell megpróbálni megoldani, keresni a választ, mert akár az örökkévalóságig is eltarthat - lehet, hogy nem is létezik, és mégis mennyit rágódunk rajta...
Jó lenne tudni, mi fog történni holnap, egy hét múlva, hogyan fog kinézni az életem 10-15 év múlva... Vagy mégsem? Eddig úgy gondoltam, sokban megkönnyíteni az életünket, ha tudnánk, mi vár ránk. Nem kellene feleslegesen idegeskednünk a kevésbé lényeges dolgok miatt, gondoljunk csak a következőre: miért törődjünk a lényegtelen véleményekkel? Mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszünk szimpatikusak, semmit nem követünk el, mégis szúrja valami a szemüket - erről már pedig nem mi tehetünk, és egyébként sem cél mindenkinek megfelelni. Ha előre tudnánk, mi vár ránk, ballépéseket sem tudnánk elkövetni, és miből másból tanulhatnánk, fejlődhetnénk, ha nem a hibáinkból? Nem lenne meg az az izgalom, megkockáztatom egy idő után már felkelni sem volna kedvünk - minek, ha semmi újat, semmilyen meglepetést nem tartogat a nap számunkra?
Lényeg a lényeg, ideje elbúcsúzni az önmagunknak generált problémákból, és az ezzel járó állandó idegeskedéstől, kesergéstől, aggódástól - nem fognak hiányozni, lesz még indok bőven, hogy meglátogathassanak, csak ne szálló vendégként maradjanak ezek a gonosz kis manók.
Nem tudom ez egy meghatározott életszakaszhoz van-e kötve, de úgy érzem, az agyam valahogy fordítottan működik... ezt úgy értem, hogy mikor szükség lenne a pörgésre, vagy arra, hogy hirtelen zseniális ötleteim támadjanak, gyakran érzem halál fáradtnak magam, viszont az is előfordul, hogy folyton pörög az agyam, sokszor akkor amikor nem kellene. Ennek következményeképp pedig a tökéletes ötleteim a lehető legrosszabbkor jönnek, például álmomban, utána pedig elszállnak, szétpukkannak, elvesznek, és később nem akarnak eszembe jutni. A másik rossz oldala a dolognak, hogy rám is jellemző az a korántsem hasznos tulajdonság, mint a nők nagy részére, miszerint sok mindent túlgondolok, túlbonyolítok. Nem ritkán annyi butaságot hozzágondolok a dolgokhoz, hogy már egészen messze jutok a valóságtól, és azzal a felesleges tevékenységgel töltöm az időt, hogy próbálom kisilabizálni, hogy most akkor mi is van igazából... olyan mélyre is mehet ez az egész, hogy az ember már abba őrül bele. Persze sokkal jobb lenne lazán állni a dolgokhoz, könnyedén venni az akadályokat, mert az mindenkinek kényelmesebb lenne - kivéve nekem, mert valamiért rögeszmésen úgy érzem, meg kell néznem, biztosan bezártam-e az ajtót, lekapcsoltam-e minden villanyt, percenként megnézem az időt, aztán ugyebár általában nem jön össze ez a pontosság. Jó lenne lazítani, és nem minden apróságon stresszelni, mert ebbe a folyamatos "jár az agyam" dologba könnyen bele lehet fáradni. Kezdek rájönni, hogy van, amit el kell fogadni úgy, ahogy van, nem kell megpróbálni megoldani, keresni a választ, mert akár az örökkévalóságig is eltarthat - lehet, hogy nem is létezik, és mégis mennyit rágódunk rajta...
Jó lenne tudni, mi fog történni holnap, egy hét múlva, hogyan fog kinézni az életem 10-15 év múlva... Vagy mégsem? Eddig úgy gondoltam, sokban megkönnyíteni az életünket, ha tudnánk, mi vár ránk. Nem kellene feleslegesen idegeskednünk a kevésbé lényeges dolgok miatt, gondoljunk csak a következőre: miért törődjünk a lényegtelen véleményekkel? Mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszünk szimpatikusak, semmit nem követünk el, mégis szúrja valami a szemüket - erről már pedig nem mi tehetünk, és egyébként sem cél mindenkinek megfelelni. Ha előre tudnánk, mi vár ránk, ballépéseket sem tudnánk elkövetni, és miből másból tanulhatnánk, fejlődhetnénk, ha nem a hibáinkból? Nem lenne meg az az izgalom, megkockáztatom egy idő után már felkelni sem volna kedvünk - minek, ha semmi újat, semmilyen meglepetést nem tartogat a nap számunkra?
Lényeg a lényeg, ideje elbúcsúzni az önmagunknak generált problémákból, és az ezzel járó állandó idegeskedéstől, kesergéstől, aggódástól - nem fognak hiányozni, lesz még indok bőven, hogy meglátogathassanak, csak ne szálló vendégként maradjanak ezek a gonosz kis manók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése