Egy korábbi bejegyzés folytatása ez a mostani, melyben inspirációs képeket mutatok nektek a szobátok átrendezésével, kicsinosításával kapcsolatban. Ahogy válogattam a képek között, nekem is megjött a kedvem egy kis kreatívkodáshoz, mert a rendrakás szükségessége mellett nem árt némi változatosság is néhanapján, és máris jobb kedvem lesz, ha felkelek, de napközben is örömmel nézek szét a szobámban :)
Az első képnek a hangulata fogott meg, nagyon különleges: régies, mégis modern egyben. Eléggé zsúfolt ez a szobarészlet, mégsem érezzük, hogy nyomasztó vagy kényelmetlen lenne. Ha elveszünk a részletekben, képek, a könyvek alatt roskadozó polcok és a sok párna láttán valóban az az érzésünk támad, hogy "ez már egy kicsit sok", az összkép mégsem ezt tükrözi, hanem egy kiegyensúlyozott, elegáns szoba képét festik. Az ágytakaró és a tapéta mintázata ezt azt antik, rusztikus stílust erősíti, olyan kellemes hangulatú szobát teremt, ahová mindenki szívesen térne be egy teára, vagy egy izgalmas könyvvel a kezében.
Már első látásra is az jut eszembe, ha erre a szobára pillantok, hogy mindenképp egy életvidám, független, társaságkedvelő, bolondos és jófej csajszi szobája lehet, sugárzik az energia erről a képről! Ezt már magának a szobának a színvilága is garantálja - nem hiszem, hogy sokan választanák ezt az erős ciklámen színt a leghangsúlyosabb árnyalatnak saját kis birodalmukban. A falra festett pálmafák, a szörfdeszka és a virágok, valamint a nagy tükör és a tágas ablakok tengerparti hangulatot teremtenek, az ágyon pedig kifejezetten tetszik az az egyfajta hanyagság, amit a sok párna érzékeltet. A pihenés és a vakáció érzete sugárzik ebből a szobából, de akár a tengerparti bulik hangulatát is beleképzelhetjük, az sem fog tőle távol állni. Egyedül íróasztalt nem látok a képen, egyébként szívesen beköltöznék, és bár nem ez harsány színvilág áll hozzám a legközelebb, nagyon tetszik!
Szintén a rózsaszín és a feltűnő színek világához van köze ennek a szobarészletnek, amely segítségével most a tárolókra hívnám fel a figyelmet. A kép ugyebár egy íróasztalt és annak közvetlen környezetét ábrázolja, a lényeg itt a rendszerezésen van. Mindennek megvan a maga helye, a falra illesztett vízszintes fémrúdon függő pohárszerű edények igazán ötletesek, ráadásul remekül néznek ki! A hatékony munkához, tanuláshoz elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, nyugodt környezet, ezekbe a tárolókat pedig telepakolhatjuk az írószerektől kezdve az ollón és a ragasztón át a gémkapcsokig bármilyen kellékkel, aminek hasznát vesszük asztalon végzett munkánk során - így mindig kéznél lesznek. A két parafatábla is nagyon jól néz ki szerintem, emlékeztetőket, képeket, színes, vidám kiegészítőket tűzdelhetünk rá, vagy bármi olyat, ami fontos számunkra, és elég ránéznünk, hogy jó kedvünk legyen.
Aki jobban szereti az elegánsabb, letisztult stílust, mint például jómagam, az szerintem biztos, hogy örömét lelné a következő szobarészletben. A minimalista szobában a domináló szín a fehér, de fekete, barna, szürke, bézs árnyalatokkal is találkozunk. A rendszerezés itt is fontos, minden a helyén van, mintha a tökéletességre törekedne ezzel a tulajdonos. Az asztal lehet többfunkciós is, az illető használhatja a munkájához, amire a laptop és a számítógép utal, de lehet a sminkelés színtere is, amire a Vogue-ból és az asztali tartóban sorakozó piperetermékekből következtetek. A barna fa tárolókra is érdemes odafigyelni, illetve a polcokon a tornyosuló újsághalmaz kivételével minden helyes fa kosarakba van pakolva. Zárójelben megjegyezném, nekem is ilyen asztali tükröm van, Ikeás, és nagyon szeretem! :)
Végezetül egy erkély-részletet mutatok, mert ilyen még nem volt. Jól mintázza, hogy a kicsi alapterületű helyiségeket is fel lehet használni, például ilyen helyes kis kiülős-pihenős-sziesztázós sarokká alakíthatjuk, ami a közös hajnalig tartó beszélgetések, borozgatások, vagy a délutáni olvasgatás, zenehallgatás, feltöltődés helyszíne lehet. Nekünk is van erkélyünk, de nem így néz ki, kovácsoltvas korlát van, és nem valami széles (szerintem legfeljebb egy szék férne el), valamint csempeborítású a padló, és ha idesüt a nap, általában olyannyira felforrósodik, hogy nem lehet kimenni, különben megégeti a lábunk... :P Pedig nagyon tetszik ez az ötlet, kár, hogy itthon nem lehet megvalósítani.
